tüz. mely fel gyuttya a vétket a lélekben., a mely tüzet a gehenna tüze gerjesztette fel. szent David azt mondgya hogy a bünösök szája olyan mint a meg nyilt koporso. a melyböl tsak büdöségek jönek ki, és a melyek meg ronttyák a lelkeket, hogy a gonoszoknak olyan nyelvek vagyon mint a kigyoknak, és hogy az áspis kigyonak mérge vagyon ajakakon, a mely meg öli mind azokot kik ahoz érnek

Ha szinte a rosz erkölcsüek meg tartoztattyák is magokot a beszédekben., mind azon által az ö példájok hathatosak. A ki a szurokhoz nyul. annak a kezei meg szurkosodnak., és a ki a kevélyel tarsalkodik kevélyé leszen. maga is. Ne légy baráttságban a haragos emberel., nehogy az ö példdját kövesed. A ki bölcsekkel társalkodik. bölcsé leszen. az esztelenek baráttya. hozájok hasonlo lészen., a példának ki mondhatatlan ereje vagyon az ifiak elméjin, a baráttság, a melyet tesznek a hamisakal., a kedvezésre vezi öket, a kedvezés pedig a követésre. oh! baráttság, mondgya szent Agoston; mely igen ellensége vagy alelkek jovának,! oh! elmének vaksága.! a mely roszat tselekedtet a követésel, és hogy kedvezhesen másoknak, a midön mondgyák, menyünk, és tselekedgyük. és azt szegyenlik hogy a szegyent egészen el nem vesztették.

Hogy pediglen világosan meg láthasad. mitsoda mód nélkül valo rendeletlenségben veti a rosz társaság az ifiakot., halgassad mit mond magárol ugyan ezen szent, siratván nyomorult állapottyát, a melyben vetette volt ötet. Olyan nagy vakságal. megyek vala a rosz erkölcsnek melysége felé, hogy akik én velem egy idösüek valának, azok közöt szégyenlettem, hogy ollyan hamis nem voltam mint a többi. a midön hallanám öket ki hirdetni vétkeket, és azokban

(IV. Az Ifjak Kalauza: 159)


Előző oldal | Következő oldal